Kemény borítóba kötött lapok – rajtuk írógéppel vésett sorok – ki írta? Mikor írta? Nincs szerző – nincs idő.

Egy vers a kötetből:

A dunsztos üveg

Az idő járt úgy tavasz fele,
ahogy megismerkedtem vele.
Édes, aranyos kicsi fruska volt,
a szívem izgatottan feldobolt,
ha jött, – az ujjunk meg sercegett,
ha összeért, – ő meg csak leplezetten.

Hiába biztattam, hogy nekünk
habozni nem szabad – hát gyerünk!
- hogy nem a tettetés, – a csók a fő,
csókra csak nem volt kapható a nő.
“Jó! – hát akkor én megyek tovább.
-nekem ne játsza a szentet, – de butát
se csinálj belőlem! – eressz ki már!
ha szamár vagy, – hát maradj magad szamár!”

“Hm! – hát isten veled!
- de a befőttemet még megtekintheted!”
- mond a fruska és sír, meg nevet,
hogy a konyhába bevezet:
ahol az asztal egy vár – egy erőd,
sárgabarackból lekvár, – meg befőtt.

Van kicsi mellvéd, – egy, meg kétdecis,
- bástya, torony, öt-tízliteresig…
Engem meg megkap égi izenet.
(ilyen alkalmad többé nem lehet!)

Jaj! – nézzed! nézzed csak kisbogár!
azon meg felpattant amott a zár…
a karjába nyomok egy dunsztos üveget,
– a legnagyobbat, a tízlitereset.

S többé a dunsztost le nem teheti,
én, mint a szélvész rontok neki:
ajkammal keresem az ajkát
s illesztgetem buzgón a reá a zárt…
Ő szólna még tán, – de már csak morog,
a nyelve szájában kígyóként forog,
- mint kulcs a zárban – nem tudom, mit akar?
- intek: – a dunsztost tegyük le hamar!
Ő visszaint, hogy – nem, nem teheti,
mert-hogy hálával tartozik neki…

Aztán, hogy véget ért az attak,
- mert az üvegen a hártya beszakadt:
A nő kuncogva kérdi: No! tudod-e már?
Kettőnk közül melyik volt – a szamár?!

Statikus címkék: Ismeretlen szerző – ismeretlen lírikus gyűjteményéből – Ismeretlen lírikustól – A dunsztos üveg